1820-ban született (szeptember 3-án keresztelték) Pátkán (Sokorópátka), Győr megyében, római katolikus Brunner József kincstári uradalmi gazdatiszt és Schmidt Éva fiaként. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével 1836-ban beállt az 1. Császár (a mindenkori uralkodóról elnevezett) Huszárezredbe. 1844-ben hadnaggyá, 1848. június 6-án főhadnaggyá léptetik elő. 1848 tavaszán ezredével Eszéken állomásozik (ezrede dunántúli sorozású, magyar legénységű ezred volt). Júniusban, a szerb felkelés kitörését követően az ezredet a Bácskába vezénylik. Zöme a Verbászon létesült táborba, illetve egyes századai Temerinbe, Járekre és Tiszaföldvárra (Bácsföldvár) kerülnek. Az ezred részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban – köztük a Szenttamás elleni július 14-i, augusztus 19-i és szeptember 21-i támadásban. (Ez alkalmakkal feladatuk annak meggátlása, hogy a szíregi táborból, illetve a római sáncokból a szerbek segítséget nyújthassanak Szenttamás védőinek.) Szeptember 21-én Kutassyt (aki ekkor magyarosította a nevét) a magyar hadügyminisztérium az alakuló Hunyadi (később 13. Számot kapott) Huszárezred századkapitányává nevezi ki. Átveszi az ezred Nagykőrösön szerveződő 5. századának parancsnokságát. A december 11-én Kassánál szenvedett vereséget követően 17o főnyi századával beosztják a felső-tiszai hadtesthez. A Mészáros Lázár hadügyminiszter vezette, az említett vereség után Miskolcon újjászervezett hadtest kötelékében részt vesz a Franz Schlik tábornok parancsnoksága alatt álló császári hadtest elleni támadásban: 1848. január 4-én a magyar vereséggel végződő (második) kassai csatában. Ezt követően a hadtest – új parancsnoka, Klapka ezredes, később tábornok vezetésével – ismét újjászerveződik, és január 22-én Tarcalnál, illetve 23-án Bodrogkeresztúrnál, majd 31-én Tokajnál visszaveri Schlik támadását. (Ezekben az ütközetekben Kutassy huszáraival jelen van, a harc súlya azonban a gyalogságra és a tüzérségre nehezedik.) A magyar és a császári főerők által február 27-28-án vívott kápolnai csata során, 28-án délelőtt Verpelét térségében nagy lovassági összecsapásra kerül sor. Ebben Kutassy is részt vesz huszáraival. (A váltakozó sikerű, hosszan tartó harc a magyar lovasság visszavonulásával végződik.) Klapka március 29-én Kutassyt régi ezrede az 1. Császár Huszárezred (1848 októberében csatlakozott a honvédsereghez) őrnagyává és osztályparancsnokává lépteti elő (minden huszárezred 8 századból állt, melyből 2 század alkotott egy osztályt). Az ezred az áprilisi hadjáratot a Feldunai hadsereg Klapka tábornok vezette I. hadtestében küzdi végig. Ennek során először az április 4-én vívott tápióbicskei ütközetben kerül tűzbe, melyben Kutassy megsebesül. Felgyógyulását követően, május végén csatlakozik ismét ezredéhez. A nyári hadjárat idején az I. hadtestet Nagysándor József tábornok vezeti. A hadtest – s vele Kutassy – részt vesz a Vág menti harcokban (június 15. Pata és Soponya visszafoglalása, június 16., 20-21. Semptei összecsapások), a Feldunai hadsereg július 11-i, a császári fősereggel Komáromnál vívott ütközetében, majd az ezt követő visszavonulás során a július 15-i és 17-i váci, és az augusztus 2-i debreceni csatákban, végül a vingai összecsapásban (augusztus 9.) A világosi fegyverletétel után a császáriak aradon hadbíróség elé állítják, mely 1849. november 29-én golyó általi halálra ítéli. Ezt Haynau azonban 16 év várfogságra változtatta (december 7.). Az ítélet kihirdetését -december 12. – követően a josefstadti (Csehország) várbörtönbe szállítják. Később Munkácson, majd Aradon raboskodik, 1855-ben kegyelmet kap. További sorsáról nincsen adat.